csillagjáró

Napok óta kinn téblábolunk a hóban, olyan sok van belőle, hogy dőzsölünk a jóban. Milánnak térdig ér, imádja. Gyűri, gyalogol, hol a hó őt, hol ő tapossa jól meg ezt a fehér mindenséget. Reggelente mikor Dávid alszik, kimegyünk kikotorjuk magunkat, kikotorjuk a madarak…

Itt ragadtunk falun. Szombaton elkezdett esni a hó, majd csak esett és esett, amig térdig nem ért. Két kicsi gyerekkel nem volt értelme felmenni Pestre. Na és kinek volna kedve itthagyni ezt a gyönyörű vidéket. Este elmentünk szánkózni, az utcán lovasszánokon utaztak az emberek.…