Péntek este, a Madárdal zenekarnak van karácsony esti találkozója. Szerencsétlen módon olyan termet kaptunk, ahol sok az üres tér. A terem felében székek, szinpad, és ott tátong a nagy üres tér. Nem kell sok tapasztalat hozzá, hivogató ez a tér a kismanóknak. 15 perc után már 6-7 gyerek rohangál, tölti ki, rajzolja tele a mozdulataival ezt a teret. Hiszen ilyenek ők, hogy mindent ki akarnak tölteni, amit szabadon hagynak a felnőttek. Tereket akarnak, ahol nincsenek előre írt szabályok, viselkedési formulák, pusztán rájuk van bízva, hogy mit is tegyenek vele.
Aztán másnap Makám koncert. A nézők többsége elfelejtett eljönni. Talán a vásárlás hevében , elmaradt a lélek felkészítése az ünnepre. Mindenesetre most is sok tér maradt, s a helyzet ugyanaz lett. Volt mit teletölteni, jó zeneszó mellett. Milánnak azóta kedvence a Makám, s amint meghallja ugyanazokat a zenéket, mint a koncerten, már indul be, táncolnak a lábai. Szinte akaratlanul is viszik. Mondja, hogy "anya zenét, mint a koncerten!"
Utolsó kommentek