Dávid fürdött a kiskádjában, amit Milán nehezen viselt. Ő is ment volna játszani már vele. Így aztán indult a piszkálódás. Dávid csapkodott, élvezte a lábacskáival a vizet. Szerencsére olyan a kiskádja, hogy belefektetem és megmarad benne egyedül, nem borul, dőlöngél semerre. Így már indult is a hajó, hullámzott a tengeren. Dávid csapkodta a vizet, Milán kapaszkodott. Dőlöngéltünk, jobbra balra, Milán kormányozott hevesen. "Orrvitorlát leengedni!" Aztán jött egy heves szélvihar és felkapta a kapitány kalapját. Kapitány, a kalapod! kiabálta Milán és már nyúlt is érte. S visszaadta a kapitánynak.
Játszottunk, a fél éves és a három éves együtt. Sok volt a móka és a kacagás.
Utolsó kommentek